A 30Y  egy olyan zenekari valóságot hozott létre primer módon önmaga számára, amiért mindenekelőtt felelős tud lenni úgy, hogy ebben a realitásban rejlő tétérzet nem lankad, hanem folytonosan pulzálva működteti az egészet. Egy külön valóságról beszélünk, ami csak a 30y zenekaré, amelyben otthonosan mozog ez a négy srác, igen, otthonosan, de nem elkényelmesedve, és igen, először önmaguknak beszélve el a reflexióikat, aztán valami - már-már misztikus - együttállás folytán ez az elbeszélés találkozik a mindenkori individuummal, aki előtt az Y valóság mint fenomén sejlik fel. Mint megjelenő dolog nem erőszakolja rá magát az emberre, egyszerűen megmutatja magából a lényeget, megpróbálja legalábbis, vagyis valami olyant, ami közelít valami lényegihez. A 30Y-ban a lakossági lelkület visszhangja maximum egy plate reverb, az ezerféle szolgálat közül nem a szolgaiság, avagy a klasszikus kiszolgálás mellett állnak, hanem az elvi alapokon nyugvó atmoszféra felmutatást választják, miszerint csak az ablakot nyitják ki, és ez bizony "nagyon nagy ablak". A zenekar nem a fióknak játszik, de nem játszik soha abszolút tét nélkül, új dalaival vállalja a kockázatot, nem áltatja magát, nem kezd folytonosan kompromisszumok keresésébe, és mindenekelőtt semmilyen leválasztott, fennkölt alanyiságot nem szándéka felmutatni.

A  Szeretni akart című dalról a képi világot nem lehet lefejteni, ez egyértelműen a dal értelmezési tartománya. A alanyiság mentes hozzáállást mutatja Peti kutya, mint főszereplő, akiben egy egyetemes elhagyatottság lakozik. Egyszerűen nem kapcsolunk tudatot ehhez az érzethez, ami a bánat, amit tudunk az csak annyi ,hogy kötődünk ehhez az érzethez, ami az emberben már túl általános, képileg is túl explicit lenne ha könnybe lábadt emberszemeket látnánk, illetve fontos azt látni, hogy ez az érzelmi és egzisztenciális határhelyzet nem csak a tudatával valamin felülkerekedett emberé, hanem egész egyszerűen a lété. A kutyák birtokolják ezt a létet, sőt az ismeretelméletükről valamilyen értelemben nem tudunk semmit, tehát ebbe az egyetemesebb létállapotba beilleszthetőek, ahogy ezt a klip is felmutatja. Létezők elkerülik egymást, aztán az egyik megunja és kilövi magát valahova ahol majd talán szeretni tud és őt is tudják szeretni. 

Mint ahogy az számos 30Y dalban már alapállás a szöveg szempontjából, hogy nem kizárólagosan szervező elve a dalnak, hanem sokszor a próbateremben összeizzadt dalegész formál rajta. Ebben az esetben is lehet olyan érzetünk hogy a dallam ritmikai kötöttsége szervezi a textust, de ez  nem hozza magával az érthetőség görcsét. A billentyű negyedes lüktetése felett zakatolva az egyes szöveghelyek ritmikusságukkal zenei tartalommal töltik fel a látszólag üres tereket ("meleg papucsot húz a pamut pizsamához") a közlés ilyen módon nem sérül.  Előremutató vállalás a prefrefrén léte, megágyaz a main refrénnek, és ennek a két bemondásnak a viszonya egy érzelmi oszcillációt mutat fel számunkra  a tényszerű "szeretninemtudás" feltételezett "szeretniakarás"  között.

A dalnak nincs expozíciója, egyedül a leütött a-moll színezi be a teret és mire belehelyezkedünk a hangzatba, rögtön érkezik felütésre az első verze. A billentyű önmagában hangszereli a dalt, az auftakt-ok súlya unikálissá formálja a versszakokat, így a refrén sokkal plasztikusabbá tud válni. . Nem szabad elfelejtenünk, hogy a 30Y gitárzene is, ezt jól mutatja a bridge téma, amely újat mutat fel a 30Y valóságból és a modern gitározás korpuszának egy szeletét kínálja fel, illetve sound szempontjából tágítja a dal értelmezési horizontját, arról nem is szólva, hogy harmóniadúsítás történik, hiszen az a-moll-ról egy haragos fisz-szűkítettre ugrunk a kíséretben. A hirtelen elvágott befejezés, és az utolsó "szót" kimondó billentyű ütés utal az Elsőre című dalra, így felmutatva az intermuzikalitást a hangszerelések között. 

A 30Y zenekar köré csoportosult alkotók nem egyszeri dolgozók, hanem hosszútávon működnek közre az arculat, a hangkép, a merch koncepcióinak kidolgozásában, így egy sokkal egységesebb összkép alakul ki. Hangkép tekintetében - ahogy ez a Szeretni akartnál is így van - nem szólhatunk dokumentációról. A saját stúdiókörnyezet, és az evvel nyert idő és energia magával hozza az egyedibb megszólalást abban a tekintetben, hogy amit a zenekar magáról elképzel, ahogy magát pozícionálja hangzásban, annak technikai korlátai nincsenek. Közel tudnak kerülni az elgondolthoz és anyagi valósággá tudják tenni azt úgy, hogy közben tudjuk, hogy közben a konkrét emberek játsszák ezt, és tudjuk hogy ők kik. Evidensnek hangozhat ez, pedig számos magyar lemeznél inkább a dokumentáció érvényesül, ezért láthatjuk, hogy milyen szerencsés ez a szituáció, mely az alkotói mechanizmus feltételei között nem enged hiátust. A Szeretni akart tekintetében azért említhetjük meg a fentieket, mert a zenekar dalaira kronológikus fejlődés jellemző ebben a tekintetben, és ez eljuthat odáig, hogy amit képileg maguknak festenek, azt hang ügyileg a lehető legprecízebb módon tudják megvalósítani. 

Ennek a számnak a jelentősége abban rejlik, hogy indíttatásában  nem ismerhető fel ipari tendenciák által meghatározott út befolyása, illetve az sem, hogy a zenekar saját toposzainak kijátszásával/újrajátszásával operálna. Ennek a bátorságnak nagy hatása van különböző szubkultúrákra, hatással van bármilyen alkotóközösségre, bármiféle létrehozó akaratra. Az egzisztenciális határhelyzet dala, a konkrét emberrel foglalkozik, és a hozzá tartozó nem-konkréttal, története van, amit küldetéstudat nélkül merevít ki a befogadónak. 

                                                                                                                                                                                                                                                               karádigeri