Legegyszerűbb módja annak, hogy a szubkultúrából egy egy leheletnyit kilépj? Jó lemezeket kell csinálni. Ipari trükkök is, marketing stratégiák is, de legfőképp dalok, amik felemelhetnek, amik beemelnek egy közösséget a kábakő vonzáskörzetébe. A Fatal Error zenekarnál a tudat-ösztön balansz lényegi módon valósul meg, és ez a Kisszobából nagyvilág című lemezük összképére is rávetül, olykor úgy, hogy ez az egyensúly segíti az egészet önmagában valóan sodródni, olykor pedig túláradóan plasztikussá, túl magától értetődővé teszi a lemez bizonyos pontjait.

Akárhogy tekintek a Fatal Error valóságra, ha visszafelé hallgatom a lemezt, ha oda, akkor is azt látom, hogy Rimóczi Zsola - mint közlő - húzza össze egységgé a zenekart, kéretlen-kelletlen összetereli a fel-felcsapó stilisztikai rétegeket úgy, hogy azok benne összpontosulnak, így megkönnyebbüléssel tudom mondani, hogy igen, van olyan, hogy fatalerroros. Főképp azért mert Zsola jelenléte mindig, minden rezdülésében igaz jelenlét, már-már igaz fenomén, semmiféleképpen nem játszik tét nélkül, illetve teljes mértékben manírmentes, szentimentalizmusa kiváló eredetű és minőségű, éppen elegendő, nem helyezi magát előre, nem ikonizálja önmagát, kicsit talán ki is kéri magának, hogy "énmitkeresekitt?", egyértelműen PappSzabi flashünk lehet: meglátjuk az életet, az egzisztenciát a színpadon (a gázsi most nem ide tartozik). 
Ha Zsola az egységgé húzó, akkor Balázs Misi az egységgé avanzsálás feltételének megadója. A zenekarért mint intézményért a szívével a végletekig felelős, a zúzdákra való bólogatás világrekordját Közép-Európában egyedül tartó hangszerelő, véleményem szerint ügyes zongorista, kinek ötletei megindítóak, arrangement princípiumok. Van egy dobos tesója, a Miki, kinek középső neve Metronóm lehetne, a konkrét zenélés szempontjából ő is valamilyen egységbe húzza ezt a kerek egészet.
A gitáros frontok rendezői jobbról és rendezői balról támadnak: sisteregnek, búgnak, döngölnek, röfögnek, horzsolnak, kúrnak, basznak, megint kúrnak, dörzsölnek, sikítanak, rivallnak, rínak, kicsapják, mélyre teszik, aláznak, hajlítanak, krákognak, cummendáré, káputt, s.o.s , a halál időpontja, _______. Joós Bence és Rónai Dávid a sound-ok világának bölcs ismerői, és ha egyet kérhetnénk a jóégtől, az az lenne, hogy ők ketten húzzanak le egy testes E-dúrt (első fekvésben) reggel ötkor egy panelház ötödik emeletén bármelyik január elsején. Az alját Kornyik Boti szolgálja, egy jófajta szolgálat az övé és éli is magát a színen, átlényegülve a közönséggel való kommunikációban. Ki nem lehetne hagyni a rock and roll életmódra folytonosan törekvő Sitku Norbertet, ki a rockfúvás fenegyereke, de egyértelműen a miskolci és egyben a debreceni Miles Davis is. Szeretem a srácot, gyakran elkéri az énekeffektem.

A Kisszobából nagyvilág stilisztikailag nem konzekvens, ami a jelenkor zenekarainál egy pozitív megállapításnak bizonyul, már-már használhatnánk az "alternatív" jelzőt, mely számomra preskripció nélküli alkotási folyamatokat jelent, leredukálom a hatásokat, csak az intuícióra hagyatkozom. Mégsem mondható ez a lemez egy alternatív mozzanatnak, mert a szövegek túlnyomó részben valamilyen bárdolatlan, de jóízű pank attitűdből indulnak ki, a prozódiára nem ügyelve (aláírom: a Lovasi életmű a 2000-es évek elejéig ugyanúgy tartalmaz ilyesfajta bárdolatlanságokat). A textus a rockzenei bemondásokkal menti meg magát, mely sor egy jó dal sajátja, úgy mint:

"Még félig fagyott a februárnak gyümölcse"

"A bűntudat szétszed és megoperál"

"Valaki szutykos kezével nem zárta el a főcsapot"

"Megfázik a kezed a zsebedben"

A hangszerelés tekintetében pár zenei helyen felsejlik számunkra a ma már megboldogultnak nevezhető Irie Maffia rockzenei oldala, amely körülbelül tíz éve volt fellelhető a látszatreggae zenekar munkásságában (Bazmeg, Ördögszekér). Ezt a megállapítást a groove-os betétek alapján tehetjük, amiben a trombita meghatározó szerepű. Ezek a hangszerelési megoldások a legokosabbak zeneileg, kiemelném a Hülye élet, bolond ember című szám közepén elhangzó arrange-ot. Az akusztikus gitáros megoldások nem csak popzenei háloingként szolgálnak (Maradhatnak, Félek), hanem egyrészt kiemelik Zsola alanyiságát, projektálják mint szerzőt és egyszersmind még dalszerűbbé formálják a dalt. A Félekben például éterien kontúros akusztikus gitárt hallunk, ami pattern ügyileg már játszik a harmóniák adta feszültségkeltés eszközével, hiszen behozza a szűkített akkordot. Az említett megoldások jelzik azt az ösztönös alkotói törekvést, mely a tudat belépésével a lemezegészre nem érvényesült, viszont ha a Tankcsapda feldolgozás egy hovatartozás kijelölése, akkor ebben a viszonyrendszerben már bátor anyagnak mondható. 
Egy lemez dalainak kiválasztása a legtöbb esetben természetes szelekción alapul, a zenekar érzi, hogy mi nem fog beleférni, melyik dal hol túrja ki a másikat. Ehhez hozzátartozik az, hogy a tudat is belép, a siker érdekében pedig számos esetben a zenekarok feláldozzák olyan dalaikat is, melyekben esetleg hisznek, és rátekintve az igényre, mely diktátum, egy a köz szerint elégséges opuszt választanak. Nem tudom, hogy a Fatal Errornál hogy működik ez, csak azt tudom, hogy minden zenekarban benne van ez a tendencia, hol erősebben, hol csekélyebb mértékben. Az egészséges beállítódás ebben a kérdésben inkább az előző anyagokra való visszatekintésben rejlik, hogy annál nem akarok gyengébbet, azt akarom meghaladni, a komfortzonámból valamelyest kilépni. Onnan kezdeném, hogy nem nevezném slágernek a jó dalt, illetve nem nevezném jó dalnak azt, amit ma slágernek nevezünk. A Kisszobából nagyvilágon vannak jó dalok és kevésbé jó dalok is, amelyek sláger mivoltra törekednek. A Hülye élet, bolond ember egyértelműen a lemez húzórefrénje, hihetetlen jól mozog a határozott közlés és a hétköznapi popularitás határmezsgyéjén, hangszerelésileg kiválóan kiemelkedik a lemezről, talán túlságosan is. Az egyetlen dal, aminek komolyan el tudtam nézni a magánhangzó nyújtását, az a Maradhatnak. Ez a dal tökéletesen intézményesíti a bűntudatot, amely egy másodlagos refrénben csúcsosodik ki, amely szekunder refrén a progresszivitást oly nagyon kedvelők szemében primer lehet. A Bazmeg egyértelmű koncertsláger lehet, egyébként is, az okos ember tudja mikor kell bazmegolni, a bazmegeknek meg van mindig a helyük.
Pár dalban nem sikerült tartani a már felmutatott hatást kiváltképp a refrének ügyében (Ördögszekér ; Made in London ; Félek). Ezekbe a közlésekbe senki nem halt bele, még ha az interpretációba a zenekar bele is hal minden minutumban. Egy biztos, a Fatal Error - ha felismerte, ha nem - véleményem szerint egy kevésbé jól kontúrozható szerzői határhelyzetbe került - vagy "maradhatnak" a szolgálati dalok, vagy mennek. Úgy látszik egy nagyobb nyilvánosságküszöb átugrása döntő lehet ebben a kérdésben, az ugrást meg lehet, hogy csak eme dalokkal lehet elérni.

Aki olyan zenekari társulást akar látni élőben, amiben a tagok egymásnak is odaadják a szívüket, nem csak a közönségnek, az járjon Fatal Error koncertre, mert ez a zenekar nem csak egy belépő a koncertrejárás világába, hanem egy folyamatosan fejlődő, magára reflektáló közösség, ami nem hazudik magának, és a hitelből fabrikál érvényt.